2.Rész

*Egy héttel később*
Harry két nappal később - óráknak tűnő nyüsztölés után belátta hogy nem tarthat magánál örökre és hogy nekem is vannak barátaim, családom, munka helyem egy szóval életem amit élnem kell. Amióta haza hozott minden nap felhív ugyan is ha akartam ha nem megszerezte a mobil számom Így bármikor tudott ellenőrizni : kivel vagyok, mit csinálok, miért csinálom. Néha már idegesítő volt, mint például amikor Arthur király halálát beszéltük ki történelem órán és megszólalt Happy című csengőhangom. Nem volt ciki, nem volt ciki. Megvárt suli után,enni vitt suli után, haza vitt suli után. Rendőrségnek még a közelébe sem mertem menni mert féltem, mit fog művelni Harry. Ha véletlenül egy járőr kocsit láttam még a fejemet is elfordítottam. Éppen Kylieval ültem az udvari megszokott asztalunknál és a pulykás szendvicsemet ettem.
-Szerintem Mr.Haiden egy genya. Hogy várhatja el tőlünk, szinte még gyerekektől  hogy 50 oldalas esszét írjunk. Baromság. - mérgelődött Kylie. Nem bírtam ki muszáj volt nevetnem. Kylinak kékes fekete haja volt barna szemei és fehér bőre.
-Ky múltkor még az volt a bajod hogy gyerekként bánnak veled. - mondtam őszintén.
- Az múltkor volt.. És az amúgy is a szüleimnek szólt.- hisztizett tovább. Tovább mondta a magáét és bevallom nem figyeltem rá. Láttam közeledni  a haverjaival Jamest és Istenem mindent el kellett  követne hogy rám nézzem. Amikor végre rám nézet egy olyan ''miva'?" arckifejezéssel és egy "SOS" nézéssel illetem. Amint vette a lapot oda jött hozzánk. Természetesen fel kellet néznem rá mert amúgy is sokkal magasabb volt nálam és most hogy ültem.. Felnéztem és a ragyogó  nap elvakított egy másodpercre. Villámképeket  láttam magam előtt Harryről és magamról.
-Szia James mizu? - Kérdezte Kylie. James válaszolt de nem hallottam mert a telefonom foglalt le. Ő hívott. Már megint.. Nem vettem fel sőt, ki is kapcsoltam hogy nem érjen el az iskolában.
-Lena, Föld hívja Lenát! - szórakozott James. Rá mosolyogtam. James immár Kylie és közöttem lévő székben ült.. Szeretettem őt, mint a testvéremet aki soha nem létezett. Jamesnek mogyoró szemei voltak, nap sütötte bőréhez tökéletesen illett. Első éves korunk óta a legjobb barátok vagyunk. Ezt a volt barátnői nem nézték jó szemmel, azt hitték hogy szerelmesek vagyunk csak félünk bevallani.
-Bocsánat megint elkalandoztam.. Miről van szó? - érdeklődtem.
- Arról hogy ma elmehetnénk este kajálni.  Mondjuk a Bellcantoba. Megünnepelhetnénk a sikerek vizsgáinkat.- tájékoztatott a fiú.
- Csodálatos ötlet! Kik jönnének még? -lelkesedtem. Imádtam a Bellcantot.
-Jöhetne még Camila, Anne  és Jay.
- Figyu  srácok, ez mind szép és jó, de az a hely nagyon drága...- Miért ilyen negatív Ky?
- Aj ne csináld már, kérlek gyere! - könyörögtem. Habozott. Mivan vele? Régen le nem mondta volna.
Láttam rajta hogy valami aggasztja.
- Ky..- lelkiztem volna vele de félbeszakított.
- Jó menjünk! - vigyorgott.
- Na ez az a Kylie akit szeretek, de most mennem kell majd még beszélünk.- ugrott fel James. És ketten maradtunk. Kylieval tovább vihorásztunk, egészen pontosan addig amíg be nem csöngettek.

                                                                           * * *
Otthon ültem a kanapén és a tévét bámultam egy müzlis tálal a kezemben. A tévében egy számomra ismeretlen filmet adtak de nem igazán érdekelt. A srácokkal ma mentünk vacsorázni és bevallom nagyon jól éreztem magam. Jay és James lőttek a poénjaikat amik  mindenkit megmosolyogtattak. Nem igazén mertünk többet tenni hisz mégis csak egy előkelő étteremben voltunk! Camilával és Annevel leginkább a suliba járókat beszéltük ki. Kylie néha beleszólt de legtöbbször csak reagált, és alig evett valamit. Gondoltam majd beszélek vele ha majd ketten leszünk. A telefonom továbbra is kikapcsolt állapotban volt nem mertem és nem is akartam megnézni. De anyukám napok óta nem volt otthon, haza utazott a mamához pár napra, szóval egy hívás erejéig bekapcsoltam. Nyolc nem fogadott hívás és öt üzenet. Nem törődtem vele csak tárcsáztam anyám számát. Két csengetés után föl is vette.
-Szia jól vagy?  -  kérdezte selymes lágy hangján.
-Szia persze minden oké. Ti hogy vagytok?..
Majdnem egy teljes egy órát beszéltem vele és a mamámmal. Szerettem őket de már túl sok volt, tekintve hogy semmi újat nem mondtak és hogy fél tíz volt. És hogy Harry jutott az eszembe.
-Jól van mama én most megyek mert holnap nem tudok felkeni. Sziasztok! Jó éjt.- zártam le a témát. Ők is elbúcsúztak és kinyomtak. Amint letettem a telefon egyből vissza hívtak.
- Ne aggódj már megettem a kutyákat!  -  mondtam egy kis éllel a hangomban. Pár másodpercig nem szólalt meg senki ezért azon voltam hogy leteszem, amikor végre megszólalt.
- Örülök neki.-mondta. O Istenem ez Harry! És neki hadováltam a kutyákról? Idióta...
- Öhm... Szia, hogy vagy?  -  próbáltam terelni.
- Pár perc és ott vagyok.  -  mondta és letette. Jó de hol? Itt nálam? Felmentem a szobámba és ledobtam az ágyra a telefont és én is rádőltem. Lassan a szemeim lehunytam majd felnyitottam. Nem gondoltam semmire csak feküdtem. Őszintén jól eset, a mai nap fárasztó volt. Reggel 7.55től suli, utána a pékségben kellet besegítenem ahol részmunka időben dolgozom, mert az egyik csaj kilépett. Hangos ajtó dörömbölésre ültem fel és tudtam hogy csak egy valaki lehet. Lassan mentem ki a szobámból, minden lépést megfontolva. Mikor odaértem az ajtóhoz újabb dörömbölést hallottam.
-Lena tudom hogy bent vagy, nyisd ki az ajtót! - mondta, nyugodtam mégis erélyesen.
- Nem, nem nyitom ki! Menj innen vagy hívom a rendőrséget! -- kiabáltam ki neki. Nem válaszolt semmit, kezdtem magam magam hülyén érezni. Hirtelen csörömpölést hallottam a konyha felől. Mi lehet ez? Pár perc habozás után  a  konyhába rohantam és egy fekete ruhába öltözött embert találtam a földön. És az ablak kitörve. Mi a franc?
-Ah basszus.. Öreg vagyok én már ehhez. - nyögte és felállt a göndör ismerősöm.
-Te komolyan beugrottál az ablakon?
-Persze bevetettem a kommandó ugrásomat! - vigyorgott.
-A kommandósok mióta érkeznek hassal? - kuncogtam. Na jó ez elég vicces volt.
-Te csak ne nevess! Tudod hogy aggottam? Nem válaszoltál az SMS-re a hívásokra mi volt ma veled? - kiabált.
- Ne kiabálj velem! Tegnap az óra közepén hívtál ezért kapcsoltam ki! - hihetetlen egy perc alatt feltudott idegesíteni.
- Lena van fogalmad róla hogy honnan jöttem vissza csak hogy megnézzem hogy jól vagy hogy nem szöktél e el? Miért nem hívtál vissza amikor haza értél? - miért nem megy el?
- Sajnálom, legközelebb visszahívlak! Így jó? Most kérlek menj el! - kértem de mintha meg se hallotta volna. Csak engem nézett és lustán mosolygott rám.
-Mi az? - kérdeztem.
- Azt mondtad hogy legközelebb...
- Igen és?
Most már vadul vigyorgott.
-Szóval azt akarod hogy hívjalak, azt akarod hogy legyen legközelebb.. -közelebb jött hozzám és átölelte a derekamat. Ez volt a legtöbb amit kaptam tőle az elmúlt egy hétben. Nem válaszoltam neki semmit csak ott csak álltam mint egy darab fa a kezeimmel az oldalamon. A homlokát az enyémnek döntötte és úgy nézet le rám. Már orrunk is összeért, ajkainkat pár milliméter választotta el amikor megszólalt a csengő.