3.rész

-Szóval azt akarod hogy hívjalak, azt akarod hogy legyen legközelebb.. -közelebb jött hozzám és átölelte a derekamat. Ez volt a legtöbb amit kaptam tőle az elmúlt egy hétben. Nem válaszoltam neki semmit csak ott csak álltam mint egy darab fa a kezeimmel az oldalamon. A homlokát az enyémnek döntötte és úgy nézet le rám. Már orrunk is összeért, ajkainkat pár milliméter választotta el amikor megszólalt a csengő. 

Olyan gyorsan váltam el tőle hogy szinte észre sem vettem. A csengő újra megszólalt és majd frászt kaptam.
- Harry búj el valahova! -suttogtam idegesen.
- Mi mért tán szégyellsz? - kérdezte ugyan olyan hangnemben.
- Nem, csak nem szokásom fiúkat fogadni ilyenkor! -még mindig ideges voltam.
- Nos, ennek örülök  -   mondta, keresztbe tett karokkal. és egy perce az anyám jutott eszembe.
- Kérlek csak pár percre, amíg elküldőm! - könyörögtem neki.
 - De nem akarok!
 -Harry ha elmondja az anyámnak hogy itt vagy, többé nem enged el sehova! - tényleg próbáltam meggyőzni.  - Jobb is, talán akkor felvennéd azt a rohadt telefont. - úgy tett mintha gondolkozna.
Hogy lehet ilyen kegyetlen? Már rég elküldtem volna egy melegebb éghajlatra, ha nem félnék tőle. Mit képzel magáról? Óránként hívogat, megmondja hogy mit csináljak, betör a házba és mindezt úgy mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a földön. Lehajtottam a fejem és hallgattam, hogy az ajtón újra és újra kopogtatnak. Két kezet éreztem az arcomon, és hagytam hogy simogassanak.
- Menj. Nyisd ki az ajtót. -suttogta. Továbbra is lehajtott fejjel vonszoltam magam az ajtóhoz. Kinyitottam az ajtót, és ott állt rózsaszín pizsamában, összekócolt hajjal, egy mackóval a kezében az én drága egyetlen barátnőm. Elena.
- Mi történt? Hangokat halottam.
- Semmi Elena, csak a húzat véletlen kitörte az ablakot.
-Biztos hogy minden oké? Kivel beszéltél? -kíváncsiskodott. Miért ilyen kíváncsi?
- Oh, csak az anyámmal.Meglátogatta a nagyit, és most hívott fel hogy minden rendben van e.
- Oké értem. -mondta, de továbbra is mozdulatlan maradt. Ott álltunk mozdulatlanul és olyan hülyén néztünk egymás szemébe amennyire csak lehetséges volt. Azt vártam, hogy elköszönjön és haza menjen, de nem tette. Miért nem ment haza? Nem volt kedvem társalogni vele, miközben tudtam Harry bent van és kitudja mit csinál. Rémültnek tűnt és nem tudtam haragudni rá mert tudtam miattam ideges.
- Nem akarsz egy kicsit bejönni? - csak remélni tudtam hogy Harry elbújt vagy ami még jobb, már el is ment.
- De, de csak egy kicsit - mosolygott. Kijjebb nyitottam az ajtót és a kezemmel mutattam hogy jöjjön be.
- Menj fel a szobámba és csinálj amit akarsz, ismered a járást.
- Rendben.

*Elena szemszöge*
Az előszobából átmentem Lena szobájába és leültem az ágyra. Tényleg a frászt hozta rám, aggódtam érte. Lena és én már az általánostól fogva barátok vagyunk, nem volt kétséges hogy egy gimibe fogunk járni. Ő azért mert főiskolára akart járni, én meg azért mert nem tudtam hogy mit akarok kezdeni az életemmel. Olyan munkát akartam amit húsz év múlva sem fogok megunni. Minden héten más munkát akartam, és Lena volt az egyetlen aki mindig támogatott, miközben a többiek azt mondák hogy bolond vagyok, mert még ezt nem tudom eldönteni. Kiállt mellettem és ez kölcsönös volt. Imádtam vele lenni mert soha nem ítélt el, vagy csak egyszerűen nem érdekelte. Mikor meguntam a várakozást lementem a nappaliba, hogy megtaláljam szürke szemű barátnőmet akit meg is találtam.. mögötte egy ijesztő pasival. Len nyugodtam szedte fel a poharakat a dohányzó asztalról miközben az az elmebeteg őt figyelte. Mit csináljak?  Pasas nem vett még észre. Le kell ütnöm, hát ez betört ide! Lena bevitte a poharakat a konyhába. Az ismeretlen utána kart menni, de gyorsan megfogtam Len mamája vázáját és eltörtem a fején.
- Len, Len gyere gyorsan, leterítettem a betört, mondtam hogy van itt valaki! Még jó hogy nem mentem haza kitudja mit csinált volna veled!
- Mi? Mi a francról beszélsz? - kiabálta nekem a konyhából.
- Gyere már, hát elkaptam nem érted? Hívd a zsarukat! - mondtam. Idő közben Lena is a nappaliba tévedt és kikerekedett szemmel nézte a földön fekvő, mozdulatlan fiatal fiút. Ott álltunk pár percig, és vártam mit csinál,  de nem úgy tűnt mint aki hívni akarja a rendőrséget.
- Mit csináltál Elena? - hangja ijedt volt és aggódó. Miért aggódott volna egy betörőért? Ez beteg.
- Leültem neked, mert el akart kapni! A szex rabszolgájává akart tenni! - ha lehetséges volt szemei még jobban kidülledtek utolsó mondatom hallatán. Nyöszörgés hallatszott a földől, amire mindketten oda kaptuk a fejünket. Az ismeretlen mozogni kezdett a földön és nyöszörögni. Lena segített neki felállni, és a kanapéhoz vezette. Vajuk be dögös volt, de hát akkor is mért segít neki?Az idegen léptei lassúak voltak, és gyengék. Asszem kissé túl nagyot ütöttem.
-Harry jól vagy? -kérdezte barátnőm.
-Honnan ismered a betörőt? - hangomban kissé több él volt, mint ahogyan azt terveztem.
-El ő nem betörő..
-Akkor ki? - nagyot sóhajtott és belekezdett.
- Nos, ő az én.. hát nem tudom..ízéé, öhm..
-Igen? - folytattam tovább. Miért nem mesélt nekem róla?
-Harry az én barátom. Mármint nem úgy barátom csak egy barátom. - nyögte ki végül.
Harry barátja ott ült a kanapén, és minket nézett.
-Mióta ismered? Miért nem meséltél róla? -értetlenkedtem.
- Csak pár napja ismerem, és kérlek majd ezt holnap folytatjuk. -csak pár napja? Akkor csak barátok nem igaz?  Harry rám mosolygott, és azt hittem elájulok. Azt hiszem könnyű dolgom lesz.


*Lena szemszöge*
- Hát rendben.- mondta Elena és Harryhez fordult.
- Sajnálom hogy leütöttelek, nem szándékos volt. Amúgy Elena vagyok. -nyújtotta a kezét.
- Harry vagyok és semmi baj, azt hiszem a helyedben én is ezt tettem volna. -vigyorgott. Tud kedves is lenni?
Nahát ez új. Velem is kedves volt - néha - de mindig éreztette velem, hogy hol a helyem. Ez tényleg más volt. Harry most kedves volt, bájos és vicces, egyszóval olyan pasi akiről mindig is álmodtál, de soha nem kaptad meg. Tovább beszélgettek de nem figyeltem rájuk. Nem tudtam. Vagy csak nem mertem. Ha rájuk figyeltem volna, tuti elkap a sírógörcs, csak azért mert beszélgettek. Nem akartam Harryt bemutatni neki sőt, senkinek legfejtebb anyunak ha haza jön és kérdezősködik. Arra kaptam fel a fejem hogy nevetnek. Öt perce ismeri. de már nevetgél vele. Leüti egy vázával és még nevetgél vele? Nem kéne megnézni hogy vérzik e vagy valami? Miért nevetett vele és velem nem? Pár napja ismerem és még egyszer sem hallottam nevetni. Utáltam hogy imádtam mosolyát, a nevetését. És szinte már gyűlöltem, hogy nem miattam nevetett, nem velem nevetett hanem miatta. Ott röhögcséltek mellettem, én meg fortyogtam a dühtől. El bevetette a kacér pillantását és egy percig azon gondolkoztam hogy leütöm. A barátom volt, de mindenbe beleütötte az orrát.  Imádta ha ő van a középpontban, és ez sokszor meg is kapta. Azt akartam hogy menjenek haza és soha ne jöjjenek vissza ide ebbe a házba. Hirtelen úgy éreztem magam mintha egy tini filmben lennék. A álompasi rákacsint egy csúnya lányra, aki belezúg majd meglátja egy dögös csajjal smárolni aki -ráadásul- okos is. Mert tény és való belezúgtam Harrybe. Igaz, az idegeimre ment, de imádtam hogy van akarata és ha kell betör egy ablakot csak hogy lássa ott vagy e még. Tetszett hogy utánam koslat valaki - olyan nagy baj ha nem ugrok be mindjárt az ágyába? Hogy azt akarom, hogy foglalkozzon velem, hogy sétáljunk együtt, hogy fogja a kezem csak azért mert én az akarom? De Harry nem az a fajta srác volt, csak rá kellet nézni. Ő amolyan egy hetes kapcsolatos srácnak tűnik. Mindent elkövettem hogy észre vegyék nem érzem magam jól a társaságukban. Azt volt a tervem hogy, Elena észre vegye hogy nem tartozik most ide. El rám nézett és kérdőn pillantott rám. Úgy tettem mintha nem tudnám miről van szó, és ártatlanul ráztam meg a fejem.
- Na jó asszem én most haza megyek.. Jó éjt! - köszönt el, meg se várva válaszunkat kiviharzott az ajtón. Na végre, vette a lapot. Továbbra is a kanapén ültem és mozdulatlanul merengtem magam elé. Harry előre hajolt hogy lássa az arcomat, de én még most sem néztem rá.
- Miért kellet elüldözni szegény lányt? - kérdezte halkan.
- Fáradt vagyok és nem volt kedvem vele beszélgetni.
- Hogy van a fejed? Nem fáj vagy valami?
- Csak egy kicsit. De nem hiszem hogy vérzik.
Feltérdeltem a kanapéra és felé fordultam. Megfogtam a haját és széthúztam ott ahol véltem megkapta az ütést. Olyan puha volt a haja, hogy lány létemre nekem sem volt ilyen. Láttam egy pindurka sebet ami kicsit vérzett, de nem volt vészes.
-Biztos hogy jóé vagy? Nem szédülsz? - aggódtam érte viszont ez hangomból nem hallatszott, még mindig haragudtam rá. Rám emelte tekintetét és nemlegesen megrázta a fejét. Fel itattam fertőtlenítővel és vattával  a buksiját, majd tovább mentem a konyhába felseperni az üvegszilánkokat. Mikor ezzel végeztem, lehúztam a redőnyt a kitörött ablaknál hogy ne jöjjön be  hideg. Harry végig ott állt mellettem, és az istenért sem segített volna.
  -  Haza akarsz menni? - kérdeztem.
 - Azt akarod hogy haza menjek? Mert őszintén szólva én itt akarok maradni ha nem bánod.
 - Van egy vendég szoba. Ha akarsz alhatsz ott.
 - Mutasd az utat. -mosolygott.
Kimentem a konyhából kikerülve őt, és egészen a szobáig vezettem.
-Ez a szoba. Ha nem bánod én most lefekszem mert fáradt vagyok.
- Persze, menj. Aztán szépeket álmodj.
 

                                                                     *  *  *

Az ágyamban forgolódtam, nem tudtam aludni. Furcsa volt hogy valaki a másik szobában aludt, valaki akit nem is ismertem. Az oldalamon feküdtem, mikor meghallottam hogy nyílik a szobám ajtaja. Halk léptek követték egymást, majd az ágyam nyikorgására lettem figyelmes. Megfordultam és kócos göndör tincseket láttam. Tudtam hogy ő volt az, csakis ő lehetett.
- Mit csinálsz itt? - kérdeztem. Miért nem aludt?
 - Veled akartam aludni. -suttogta.
-De én nem akarok veled aludni. - jelentettem ki.
 -Látod? már megint ellenkezel. Ha én azt akarom hogy velem aludj, akkor velem is fogsz aludni. Talán jobban jártam volna ha Elenával. - Hangja párácsoló,  ellent nem tűrő volt.
 - Oh igen? Akkor mért nem mész át hozzá? A szomszéd házban lakik. - mondtam. Utolsó mondata, csak a tüzet szította bennem. Mérgesen a másik oldalamra fordultam, és szoroson becsuktam a szemem. A könnyeim még így is utat törtek maguknak, nagyon akaratosak voltak. Így ment ez pár percig, én hang nélkül sírtam ő meg ki tudja mit csinált. Már majdnem elaludtam, mikor megéreztem hogy egy test öleli körül az enyémet. Nem sokkal később finom puszikat érzékeltem az arcomon. Majd egy arcot a nyakamba temetve. Lehelete csiklandozta a bőrömet, légzésünk egybeolvad, és szemeim egyre lejjebb csukódtak.  


Nos ez hosszabb lett mint a többi részek, de remélem azért teszik. Azt hiszem ez a második alkalom, hogy írok nektek, de csak azért mert szeretném ha hagynátok nyomot magatok után. Jól esne néhány bepötyögött szó de tényleg. Sokat jelentene, mert tudnám hogy van értelme folytatnom és nem csak a barátnőmnek írom..
Jó hétvégét. xx